Herczeg Zoltán

Divattervező, életművész, gondolkodó ember. A budapesti divatszakma egyik legjelentősebb megmondóembere, maga a született extravagancia. Munkássága a kezdeti, hétköznapi polgárpukkasztástól és a művészvilág szereplőinek készített egyedi, olykor bizarr színpadi viseleteitől indul és meg sem áll a világcégek felkérésére tervezett és gyártott formaruhák sokaságáig. Alig másfél évtized alatt Herczeg Zoltán hazája legismertebb divattervezőjévé avanzsált. Az állandó lendület és alkotói kedv megállíthatatlanul keresi nála az igazi, saját ösvényt. Kollekciói időről időre egyre nagyobb formátumban és egyre jellegzetesebb módon, meghökkentő ötletektől vezérelve kerülnek a közönség elé, a legkülönbözőbb zenei aláfestésekkel. Munkatempója hamar alkalmazkodik a lehetetlenül szűk határidők teljesítéséhez, évente 3-4 divatbemutatót is lazán lepörget. A riporterek, újságírók egyik kedvenc alanya, csak elé kell rakni egy bekapcsolt diktafont és azonnal kendőzetlen őszinteséggel árad belőle a mondanivaló. 1972-es, szerencsi születésű hősünk teljesen normális gyerekkort tudhat maga mögött egy szerető családban, de már ekkor is kitűnt a kortársak közül, hisz a bandázás és csavargás helyett szívesebben választotta az olvasást, írást, illetve a rajzolást. Édesanyja varrógépe és a gép környékén fellelhető ruhacafatok sem menekültek Zoli kezétől, aminek eredményeként megszületett a világtörténelem első avantgarde ruhába öltöztetett Teddy mackója. 
Szívesen készített a kedvenc tárgyaknak tokokat, kis szütyőket, hímzett, virágmintás, gyöngyös vagy épp strasszokkal kivarrt szimatszatyrot szakadt farmernadrágokból. A középiskolai évek után a budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdászként. Egyedi tervezésű és kivitelezésű ruhakollekciói és ékszerei számos híresség, előadóművész gyűjteményének megbecsült darabjai. Örökmozgó, hihetetlenül impulzív egyénisége erőteljesen kirajzolódott a számítógépes talpfelmérés során.



Nos Zoltán esetében talán a legnagyobb probléma a bokák kifelé dőlése, amit megfelelő pronációval korrigáltunk. A kifelé dőlő bokák mellett a hosszboltozatok süllyedtek, azok alátámasztása már nem csak prevenciós céllal szükséges, megelőzvén a lúdtalp kialakulását. A fiatal kor ellenére a harántboltozatok viszonylag erős süllyedése jól látható a talpnyomásképen olyannyira, hogy kimondottan feltűnő az ujjak „kapaszkodása” mindkét lábon, így a harántboltozat alátámasztása nélkül rövid időn belül kalapácsujj, vagy bütyök alakulhat ki. Az pusztán csak hab a tortán, hogy Zoli bal lábára kb. 15-20%-al nagyobb terhelés esik, ami adódhat végtagrövidülésből is ezért a bal talpbetétet mintegy 2 milliméterrel vastagabbra készítettük a későbbi derékfájdalom elkerülése végett. Emellet testbalansza hátrafelé is elmozdult a függőlegestől, így egyedi talpbetétjének sarokrészét kissé megemeltük preventív jelleggel a sarokfájdalom megelőzése érdekében. Az elváltozások jellegéből fakadóan Zoli esetében is indokolt egy ismételt talpfelmérés kb. egy év elteltével.