A bütyök II. – Megelőzhető fájdalom

Számtalan alkalommal felhívtuk már olvasóink figyelmét a megelőzés fontosságára a bütyök, a kalapácsujj, a bokasüllyedés, a lúdtalp, a sarokfájdalom, a térdfájdalom, a derékfájdalom kapcsán. Szeretnénk most egy rövid, de velős írással szemléltetni, milyen fájdalmak elkerülésében lehet segítségükre egy anatómiai kialakítású lábbeli, netán egy kifogástalan egyedi talpbetét, (magas sarkú lábbelikbe egy háromnegyedes egyedi talpbetét) ezúttal is a józan, paraszti ész jegyében, orvosi és felhasználói tapasztalatokkal is alátámasztva. Következzen ezúttal az egyik leggyakoribb lábfeji elváltozás: a bütyök és az azt kísérő kellemetlenségek. Korábbi írásunkban részleteztük a bütyök (hallux valgus) kialakulásának okait, de azért tekintsünk vissza erre is. A deformitás kialakulásáért elsősorban a talp és a lábfej szalagjainak, ízületi tokjainak valamint izmainak túlzott terheltsége, csökkent működése, valamint a túl magas sarkú vagy túl szűk fejrésszel rendelkező cipők viselése a felelős. Ez a renyheség, valamint az aránytalan terhelés és a talpi alátámasztások (a haránt- ill. hosszboltozat emelés) hiánya okozza a harántboltozat lesüllyedését és a lábfej ízületeinek, kiváltképp a nagylábujj ízületeinek destabilizációját. Aránytalanul megnő a lábfej elülső (előláb) részének terheltsége, a lábközépcsontok (metatarsus) közötti távolság megnő, a szalagok elgyengülnek (lábközépcsontok széttartanak). A lábközépcsontok végei (fejecsei) lesüllyednek. Az I. lábközépcsont eltávolodik a II. lábközépcsonttól, ezért az öregujjnál az egyik izom lefutása megváltozik, míg a másik izom a II. ujjhoz közelíti, húzza az öregujjat. Ennek következménye, hogy a nagylábujj lábközépcsontjának végéről az alapperc lecsúszik és befele fordul. Súlyosabb esetekben a nagylábujj oly mértékben befelé fordul, hogy a kettes ujj alá kerül és kialakul a lovaglóujj. A bütyök (hallux valgus) kísérő tünete lehet a rendkívül fájdalmas ízületi kopás (artrózis) és a nyáktömlő-gyulladás (bursitis). A tünetegyüttes nagyon megterhelő, nem fér bele a beteg a cipőjébe, a hosszabb séta elérhetetlen álommá, a cipő viselése kínná válik, a lábbeli rendszeresen feltöri a lábat. Emellett a kalapácsujjért is a harántsüllyedés a felelős, a lábujjakat mozgató, hajlító és feszítő izmok egyensúlya megváltozik, a lábujjak alapperceit felfele, a középperceket lefele húzzák az izmok és kialakul a kalapácsujj valamint a bőrkeményedés és a tyúkszem. A legsúlyosabb esetekben a lábujjak utolsó percei derékszöget zárnak be a talajjal, ami járás közben igen nagy fájdalommal jár.

A földi halandó hajlamos azt gondolni, hogy egy-egy ilyen probléma őt nem érintheti, pedig a fent leírtak bármelyikünkkel előfordulhatnak megelőzés híján. Kialakult hallux valgus esetén aztán jöhet a műtét, viszont ezzel kapcsolatban sokan szemérmesen hallgatnak néhány „apróságról”. A számtalan műtéti eljárás közül az operációk zöme az ún. Dr. Brandes-Keller féle. Ennek során, az ortopéd szakorvos nemes egyszerűséggel eltávolítja a nagylábujj csont egy részét. Ez így leírva nem olyan vészes, de tudnunk kell: az eljárás roppant fájdalmakkal jár, emellett akár kéthónapos járásképtelenséggel. A jól sikerült műtét ellenére gyakran előfordul, hogy a deformitás (hallux valgus) újból kialakul, valamint az adott végtagon érzéketlenség léphet fel. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy ne operáltassunk, hisz ha nincs más mód, műteni kell. Pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a helyesen megválasztott (nem túlzottan magas sarkú) lábbeli, a kellő lábtorna, helyes talpi alátámasztás (egyedi talpbetét) óriási segítséget adhat a prevencióban. Amennyiben mindenképp műteni szükséges a deformitást, lehetőség szerint specialista csapatot keressünk, mint pld. az A1 Medical (Dr. Babay Miklós szakrendelője) Budapesten. A doktor úrról itt olvashatnak bővebben!

Hallux valgus esetén javasolt lábbelijeinket a képre kattintva megtalálhatja!

Kamaszkori térfájdalom – Megelőzhető?

kamaszkori térdfájdalom

Számos szülőnek lehet ijesztő tünet csemetéje serdülőkori ízületi fájdalma, ezen belül a legtöbbjüket kínzó kamaszkori térdfájdalom. Testünk növekedése során (főleg a kamaszkori hirtelen növés következtében) félig-meddig természetes probléma a kamaszkori térdfájdalom, de ez nem azt jelenti, hogy éveken át kellene szenvedni hagynunk gyermekeinket. A tünetek legfőbb oka, hogy az intenzív növés, a csont-, porc-, izomszövetek és inak – magyarul a vázszerkezetük – a fejlődés ezen időszakában nem egyenletesen és nem egyszerre növekednek, nyúlnak. Ez önkéntelenül is feszültségeket (így fájdalmakat) okozhat az ízületekben, ezzel párhuzamosan a testmagasság növekedése révén alapból megnő a csontozatuk terhelése. Ehhez vegyük hozzá a gyors növéssel párhuzamosan jelentkező testsúly (izomtömeg) emelkedését illetve azt: a szervezet kollagén termelése sem feltétlenül fokozódik arányosan a csimota szárba szökkenésével, magyarán mondva az ízületek „kenése” hagy némi kivetnivalót maga után (a tünetek és az okok ijesztő mértékben hasonlítanak a felnőttkori artrózishoz) . Púpozzuk meg mindezt még azzal is, hogy többnyire a 12-18 éves korosztály később élsportra aspiráló tagjai, ebben az időszakban alapozzák meg pályafutásukat, így elég intenzív terhelést kap a szervezet. Újabb svédcsavart jelent azonban az is, túlcivilizált, urbánus világunkban egyre több az olyan fiatal, aki gyakorlatilag semmilyen testmozgást nem végez, tartáshibás, tombol körükben a bokasüllyedés, a lúdtalp, szinte mindennapos a ki- vagy befelé dőlő boka. Nos, ennyi ellentmondás hallatán joggal merül fel az aggódó szülőkben: Akkor mégis mi a megoldás kamaszkori térdfájdalom esetén???

kamaszkori térdfájdalom

Ahogyan az élet más területein, itt is érvényesül a mértékletesség, arányosság és fokozatosság elve! Legszerencsésebb esetben a gyermek már egészen fiatal kora óta sportolt, a kellő mértékű testmozgás következtében megszerzett edzettségének köszönhetően teste arányosabban növekszik. Testének vázszerkezete összehasonlíthatatlanul könnyebben viseli a serdülőkori, megnövekedett terhelést, így nagy százalékban tünetmentesen vészeli át a kérdéses időszakot. Kevésbé szerencsés esetben a viszonylagos edzetlenség ellenére túl intenzív sport, a nem kellően megalapozott edzésmennyiség okozta rettentő erős túlterhelés, plusz a fentebb említett okok együttese a kamaszkori térdfájdalom okai. A legkevésbé szerencsés esetben a teljes mértékben edzetlen vázszerkezet szenvedi el a dudvaszerű növekedést. Régebben az ortopéd szakorvosok a kamaszkori térdfájdalom enyhítésére teljes, kímélő pihenést javasoltak, ám a legújabb kutatások (és a józan paraszti ész) szerint kollagén (a porcok kenőanyaga) kizárólag az ízület mozgása következtében pumpálódik a surlódó felületek közé, magyarul az ízületeket mozgatni kell. Emellett persze kellő mennyiségű kollagén bevitelére is szükség van. Ha pedig mindezek tetejébe bokasüllyedés, lúdtalp esetleg ki- vagy befelé dőlő boka terheli még jobban az amúgy is megviselt térdízületet, nagy segítséget jelenthet egy megfelelő egyedi talpbetét, megfelelő lábbeliben viselve.

Sommázva a leírtakat, a kamaszkori térdfájdalom esetén javasolható terápia, illetve megelőzés (feltételezve, hogy a fájdalom nem sérülés vagy más szervi probléma miatt áll fenn):

1., Kellő edzettség (lehetőleg kisgyermek kortól biztosítani kell a megfelelő mozgást)
2., Ésszerű terhelés (próbáljuk meg csemeténket lebeszélni a Schwarzenegger-i izomzat ily fiatalon megszerzéséről)
3., Megfelelő kollagénbevitel (I-es típusú sertés kollagén)
4., Az ízületek kímélő, mégis intenzív mozgatása (messze legjobb erre az úszás és a kerékpározás nem túlzott mértékben)
5., A betonon történő futás mellőzése, vagy minimálisra vétele
6., Edzés során a brutális súlyok használatának kizárása (a megfelelő edzettséghez bőven elég a saját testsúlyunk használata, lásd karate, kung-fu stb.)

7., Megfelelő talpi alátámasztás (jól kiválasztott lábbeli, lehetőleg egyedi talpbetéttel, remek megoldást jelenthet)

Külön felhívjuk a figyelmet ebben az esetben a fájdalomcsillapítás veszélyeire, hisz az csupán tüneti kezelés, érzéki csalódás, de a problémát nem oldja meg. Természetesen elviselhetetlen fájdalom esetén nyilván szükség van rá, de mindvégig tudatában kell annak lennünk, hogy sem túlterhelni, sem totálisan pihentetni nem szabad a kérdéses térdeket. A különböző szteroidok, szteroid tartalmú injekciók használatáról is erősen megoszlanak a vélemények, főleg ilyen fiatal életkorban. Ebben az esetben is sokkal, de sokkal fontosabb a megelőzés, ráadásul a gyermekkorban kezdett sport, nem csak fizikailag, de mentálisan is megerősíti szemünk fényét, becsületre és kitartásra nevel!

Kamaszkori térdfájdalom, Batz

Tyúkszem – Tippek, javaslatok, megoldások

Tyúkszem. A népesség jelentős hányadát érintő bőrkeményedés mellett az egyik leggyakoribb elváltozás a lábujjak között, a talpon (ritkább esetben a lábujjak tetején), a tyúkszem (clavus), ami nem tévesztendő össze a vírusos szemölccsel (közönséges szemölcs, verruca vulgaris) aminek kórokozói a HPV csoportba tartozó vírusok. A tyúkszem és a szemölcs megkülönböztetésében segítség, hogy míg a tyúkszem környéke igen gyakran fájdalmas, gyulladt, közepe kráterszerűen bemélyedt, addig ez a fájdalom és gyulladás szemölcsre nem jellemző, közepe kidudorodik, felszíne egyenetlen, gyakran fekete pöttyök tarkítják. (A szemölcs remekül gyógyítható a vérehulló fecskefű frissen tört szárából /csak a frissen tört jó!!!/ kifolyó élénk citromsárga nedv ecsetelésével. A szemölcs elfeketedik, és 2-3 kezelés után egyszerűen kifordul a bőrből). Tyúkszem jellemzően a nyomásnak kitett területeken, általában valamelyik csont felett jelenik meg, gyakran az elhanyagolt bőrkeményedés folyományaként.
Főbb okai:
– Túl szoros, kis fejbőséggel rendelkező lábbeli, amiben dörzsölődnek vagy egymást nyomják a lábujjak
– Túl magas sarkú cipő viselése, melyben az előlábra nehezedő nyomás fokozódik
– A lábfej és a talp ortopédiai betegsége (kiemelten a harántsüllyedés és a lúdtalp), minek következtében a láb és az egész test statikája felborul
– Bizonyos foglalkozásoknál, sportoknál valamely talprész tartós, dörzsöléssel vagy nyomással történő igénybevétele A tyúkszem továbbá a reumatoid arthritis, az érelmeszesedés, a cukorbetegség, illetve a vérkeringési zavarok kísérő tünete is lehet.

Tüneti kezelése hasonló a bőrkeményedéséhez, ám ezúttal nem árt kiemelt gondossággal eljárni az érzékeny, gyulladt elváltozás miatt. Az elhalt hámréteget alapos áztatás után, óvatosan, gondosan megtisztított sarokreszelővel távolíthatjuk el. Patikákban kapható, szalicilsavas krémekkel, ecsetelőkkel is puhítható a tyúkszem felszíne ledörzsölés előtt, itt arra figyeljünk, hogy a környező ép bőrfelületet ne érje a szer, ezért érdemes kezelés előtt valamilyen semleges zsíros krémmel körbekenni az érintett területet, esetleg ragtapasszal körberagasztani. A tüneti kezeléssel kapcsolatos rossz hír, hogy a problémára nem ad végső megoldást, sőt a frissen eltávolított hámréteg alatti bőr gyakran napokig rettentően érzékeny. Drasztikusabb megoldás a bőrgyógyászati beavatkozás, ez az úgynevezett helyi érzéstelenítésben végzett „kikanalazás“ vagy kimetszés, ami az érzéstelenítés végeztével nem egyszer okoz nagy fájdalmakat, mi több napokig tartó járóképtelenséget.

Mi lehet az üdvözítő megoldás?

Mint minden más lábfeji, talpi elváltozásnál – lúdtalp, bokasüllyedés, hossz- és harántboltozat süllyedés, sarkantyú, sarokfájdalom, térdfájdalom, bütyök, kalapácsujj, bőrkeményedés, derékfájdalom – a fő hansúly a megelőzésen van. Első és legfontosabb a megfelelő méretű, sarokmagasságú és fejbőségű lábbeli. Azoknál a hölgyeknél, akik kénytelenek túl magas sarkú cipőben, papucsban dolgozni, a szabadidőben egy megfelelő komfort papucs, klumpa vagy félcipő viselete jelentheti a megoldást. Hozzátennénk, hogy emelt sarkú lábbeliből is létezik egészséges. Emellett, kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő lábápolásra is, ahogyan a bőrkeményedésnél. Optimális megoldás a megelőzésben a kialakult probléma kezelésében, és a fájdalom tompításában a lábfej és a talp statikájának, egyben a felhasználó komfortérzetének visszaállítása egy egyedi talpbetéttel. A számítógépes felmérés során fény derül a lábfej és a talp deformitásaira, amik okozói lehetnek a tyúkszemnek, így megfelelő emelésekkel korrigálhatóak az elváltozások. Ezen felül speciális puhítás is elhelyezhető a Prémium egyedi talpbetéten a fedőanyag alatt, mely segít a panaszok enyhítésében, a fájdalmas területek tehermentesítsében. Itt komoly figyelmet kell fordítani a lábbeli fejbőségére, amiben a talpbetétet viselni fogjuk, mert a 3 mm vastag puhítás a talpbetét vastagságát 2-3mm-ről 5-6mm-re növeli. Puhítást a Batz számítógépes felmérőponton külön jelezni és kérni kell, így kollégáink pontosan a megfelelő helyre tudják elhelyezni azt. Anatómiailag megfelelő lábbelik közül válogathatnak a Batz hivatalos webáruházban. Kellemes böngészést!

tyúkszem

Artrózis IV. – Porckopás – Csodaszerek vs. kollagén

pockopás

Azok a látogatók, akik olvasták az artrózissal, a porckopással vagy a kollagénekkel foglalkozó korábbi írásainkat, immáron komoly tudással vértezték fel magukat, ám számukra is tudunk még újdonságokkal szolgálni. Mi is lehet porckopás esetén az üdvözítő megoldás? Számos írás javasolja a háztartási zselatin fogyasztását kollagénpótlás címszóval, ám ehhez nem árt tudnunk, hogy háztartási zselatin hosszú fehérje láncú anyag a zseléképzés miatt, rettentően nehezen emészthető és leginkább marhacsontból, inakból készül, aminek az emésztése meglehetősen nehéz az emberi szervezet számára. A háztartási zselatinnal próbálkozó tesztalanyok kivétel nélkül erős gyomorégésről, intenzív hasmenésről panaszkodtak, így rövid időn belül felhagytak annak fogyasztásával. Ugyanez a helyzet az elsősorban távol-keleti gyártók által erőltetett, halfeldolgozás során „előállított” kollagénekkel is, az olvasó fantáziájára bízzuk vajon miből is készülhet valójában az ilyen „táplálék kiegészítő készítmény” (pontosan tudjuk, hogy hulladékból, darálékból), emellett nem veszíthetjük szem elől, hogy a halhús egyéb élettani szempontból messze a legértékesebb táplálékunk, könnyen emészthető, fehérjéi (nem kollagének) hihetetlen gyorsan épülnek be szervezetünkbe, és amit roppant kevesen tudnak: a halzsír konkrétan lepucolja a káros koleszterin lerakódásokat érfalainkról. Artrózis tekintetében azonban nem lehetünk könyörületesek az étkezési trendekkel! Ki kell jelentenünk, hogy a porc visszaépítése szempontjából rendkívül értékes táplálék például a sertés csülök-, köröm- és bőrpörkölt, valamint a hagyományos kocsonya. Nyilván felszisszennek ezekre a szavakra az önjelölt egészségvédők, de ettől még a tények tények maradnak.

porckopás

A kollagének esetében is roppant fontos a könnyű emészthetőség, a teljes aminosav bázis felszívódása végett, ezért élettani és porcépítési szempontból egyedül a hidrolizált, I-es típusú, az emberi genomnak legmegfelelőbb sertés kollagén jöhet szóba. Innentől nincsenek jó híreink a vegetáriánus és vegán olvasóknak, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a porcok számára létfontosságú I-es típusú kollagének nem pótolhatóak növényi eredetű táplálékkal. Jó hírünk van viszont a hölgyeknek, ugyanis a sertés kollagén fokozott bevitele a porcépítés „mellékhatásaként” jelentősen csökkenti a bőr öregedését, a tesztalanyok nem egy esetben 10-15 évvel néztek ki fiatalabbnak (többéves kúra után) a koruknál.

Sajnos a porcvédő kapszula és a “porckopás” iparban is érvényesül a hírhedt gyógyszergyártói trend: nem a gyógyulás a lényeg, hanem a folyamatos fogyasztás. A kapszulák számos esetben nem kevés fájdalomcsillapítót tartalmaznak, amelyek ugyan enyhítik a tüneteket, ezáltal azt a hamis érzetet keltik, hogy a gyógyulás útjára léptünk, ezzel szemben a fájdalomérzet kiiktatásával, a tünetmentességgel és a nem kellő mennyiségű kollagénbevitellel hihetetlen károkat okoznak. Mondhatjuk úgy, hogy az ilyen kezelésben részesülő páciens mosolyogva, fájdalommentesen darálja nullára saját porcait kenőanyag hiányában. A kételkedőknek álljon itt egy egyszerű példa hasonló esetről a hatóanyag dózisokat illetően: 2005 környékén számos cikk jelent meg a kellő mennyiségű vitaminbevitelről, ami ellen az orvostársadalom egy emberként hördült fel. Szakvélemények láttak napvilágot, hogy például napi 0,06 gramm C-vitamin bevitele az emberi szervezetbe bőségesen elegendő, ennél nagyobb dózis vesekövet okoz. Ehhez képest ma már alig alig kapható 1,0 gramm alatti napi adagban C-vitamin és hivatalosan is elismerte nem egy orvos, hogy a 0,06 gramm napi C-vitamin a skorbut (súlyos C-vitamin hiány) elkerüléséhez is kevés.

Nos, ahogyan a kollagének és a vitaminok példája remekül mutatja, nem kell feltétel nélkül hinni sem orvosi, sem egyéb dogmákban és a hatékonyság érdekében érdemes minden esetben alaposan utánajárni a megfelelő megoldásoknak. Például a lábfej és a talp ízületeinek egészsége és helyes tartásuk, az aszimmetrikus ízületi kopások elkerülése szempontjából a megfelelő számítógépes felmérés után, rezgéscsillapító habból mart egyedi talpbetét hatalmas segítséget jelenthet. A bokasüllyedés, a lúdtalp, a bütyök, a sarkantyú, a térdfájdalom, a derékfájdalom, a kalapácsujj, a sarokfájdalom kialakulása elleni harcban, elvitathatatlan szerepe lehet, megóvván porcainkat a túlterheléstől, az ebből eredő kopásoktól. A „kőkorszakibb”, „hagyományosabb” talpfelmérő és talpbetétgyártó módszerek esetében gondoljon a kedves olvasó arra: az elv jó, de a kivitelezés bőven hagy kivetnivalókat maga után. Pontosan úgy, ahogyan az elenyésző mennyiségű vitamin- és kollagénbevitel esetében.

Porckopás

Artrózis III. – Porckopás – Csodaszerek vs. kollagén

artrózis

Az alapfogalmakkal foglalkozó írásunk után nézzük most azokat az artrózis, porckopás elleni csodaszereket, amelyeket ilyen-olyan klinikai eredményekre, igazolásokra hivatkozva próbálnak ránk sózni a kereskedelmi televíziók – olykor meglehetősen bugyuta – reklámjai. Vajon van-e bármilyen élettani hatásuk? Használnak ezek a szerek vagy akár károsak is lehetnek? A kérdés tisztázásához segítségül hívjuk Sensei Kindl György 3. DAN-os kyokushinkai karate mestert, a kérdéskör magyarországi szakértőjét, aki saját tapasztalataival is alátámasztja mondandónkat. Rögtön az elején tisztázzuk, a kollagén a testünkben fellehető speciális fehérje, amely valójában gyűjtőszó, hisz testünkben öt különböző főbb típusát különböztetjük meg, ezek közül legnagyobb arányban (kb. 90%-ban) az I-es tipusú fordul elő. A kollagén támogatja a test kötőszöveteinek struktúráját, és biztosítja a szervek és a szövetek (porcok) rugalmasságát. Bőrünk 75%-a, más szöveteink fehérjéjének pedig 35-40%-a kollagén. A kollagén fehérje legfontosabb építőkövei: a glicin és a prolin. A hús-, tej-, tojás-, tejfehérje készítmények nagyon alacsony arányban (1-2 %-ban) tartalmaznak glicint, a kollagén glicintartalma ezzel szemben 21-24 százalék. Ebből következik, hogy még a fehérjedús táplálkozás is glicinhiányos, így ezzel a módszerrel a kollagén legfőbb építőkövét nem visszük be kellő mennyiségben a szervezetünkbe. Ide tartoznak egyébként a testépítők által előszeretettel fogyasztott fehérjekészítmények is, a melyek kellő vitaminbevitel híján sokkal inkább károsak, mint hasznosak.

artrózis

A kollagéntermelődés lelassulása 22-25 éves kor után kezdődik, majd a 30., 40. életév betöltésével ez a lassulás tovább fokozódik, és mire 50-60 évesek leszünk, gyakorlatilag leáll. Nem kell túlzottan pallérozott elme ahhoz, hogy belássuk, ezt a kieső, illetve leépülő kollagénmennyiséget pótolni kell, ahogyan számos nyomelemet és vitamint szintén, mégpedig napi rendszerességgel. Bonyolult biokémiai fejtegetések helyett álljon itt néhány adat, amelyet elég nehéz megkérdőjelezni. Egy átlagos felnőtt ember napi kollagén adagja 0,4-0,5 g/testsúlykilogramm körül alakulhat. Ehhez 1.000-2.000 mg C-vitamin bevitele is javasolt, mivel ez a vitamin nagyon nagy mértékben segíti a kollagén szintézisét, beépülését. Sensei Kindl-ék tesztekkel igazolták, hogy 45-50 éves kor felett is kiemelten hatékony eredmények érhetők el a kollagén nagydózisú fogyasztásával, kialakult artrózis esetén is. Kyokushinkai karatésok esetében (0,8-1,0 gramm/testsúlykilogramm/nap) többéves teszteket végeztek, amelyek során beigazolódott, hogy még az erősen megviselt ízületek is igen jelentős javuláson estek át az intenzív kollagénbevitel és a rendszeres mozgás együttes hatására. A 60-70 éves, átlag életvitelt folytató tesztalanyok esetében többen a mozgáskészségüket nyerték vissza a nagy dózisú kollagénbevitellel. Testépítők, akik nagy súlyokkal edzenek, a napi 1,0-1,2 gramm/testsúlykilogramm kollagén fehérjebevitellel sokkal kevésbé tapasztaltak ízületi fájdalmakat és izomlázat, illetve az edzéseik intenzitása is jóval magasabb lett.

Íme a 3. DAN-os karatemester szavai:
“Saját példám abszolút igazolja a fentieket, mivel 11 éve fogyasztom nagy dózisban (0,5 gramm/testsúlykilogramm/nap – a szerz.) az I-es típusú, sertésbőrből kivont kollagént. 36 évesen gerinckopást és meszesedést diagnosztizáltak nálam, majd 45 évesen szembesültem azzal, hogy hamarosan térdprotézist kaphatok. Ezt követően kezdtem meg a tudatos kollagén kúrát, megfelelő mozgássorral karöltve, aminek köszönhetően 56 évesen szinte a harmincas éveimnek megfelelő ízületi állapotot élem meg.” – mondta Sensei Kindl György.

Innentől egyenes az út addig, hogy szemünk világa a méregdrága „porcvédő” tabletták, kapszulák, prolin és glicin tartalmára fusson, amelyek elérhetik nem egy esetben akár az 1,0 grammot is kapszulánként. Nobel-díjas matematikusnak sem kell lennünk ahhoz, hogy kiszámoljuk, hány ilyen kapszulát is kellene fogyasztanunk naponta (35-40 db), a közelítő hatás eléréséhez. A gyártók előszeretettel hivatkoznak termékeik kondroitin és glükozamin tartalmára, amely azonban csupán az ízületi porcok felületkarbantartásának remek eszköze, a megfelelő mennyiségű natúr kollagén bevitele nélkül sajnos a porcok rugalmassága végérvényesen megszűnik. Szemléletes példával élve olyan ez, mint amikor évente políroztatjuk az autónk karosszériáját, de nem cserélünk benne soha olajat.

A porcépítő csodaszereknél tehát az irányvonal jó, de az alkalmazott dózis messze elmarad a szükségestől. A további felmerülő kérdésekkel és tévhitekkel következő írásunk foglalkozik.

Artrózis

Artrózis II. – Porckopás – Ízületi problémák

porckopás

Előző írásunkban az alapfogalmakat tisztáztuk a porckopás, illetve egyáltalán a porcok kapcsán! Bontsuk most ki kicsit jobban ezt a kérdéskört! A porckopást, artrózist okozhatja viszonylag fiatal korban a genetikai hajlam, autoimmun megbetegedés (sokízületi gyulladások), helytelen életmód, túlsúly, de igen gyakran a csontok elmozdulásai, tengelyeltérései (pl. bokasüllyedés vagy lúdtalp) amelyek rendellenes terhelést rónak a térd-, derék- és csípőízületre fokozva azok kopását, a mozgásszegény életmóddal, ülőmunkával együtt járó rossz testtartás. Legalább ilyen gyakori – főleg a harmincas, negyvenes korosztály körében jellemző – az egyoldalú terhelést jelentő sportok (pl. nem megfelelő lábbeliben, betonon/aszfalton futás vagy a megerőltető küzdősportok) eltúlzása, hiszen drámai mértékben megnő az ízületek terhelése.

porckopás

A súlyfelesleg nem nagyon igényel külön magyarázatot, ugyanazt az ízületet közel sem azonos nyomás éri egy 50 kilós testben, mint egy 120 kilósban. Az ülőmunka során oly gyakori helytelen testtartás – leegyszerűsítve – a testszimmetria megbomlása miatt okoz ízületi túlterhelést. Nézzünk erre egy példát! Tegyük fel, hogy egész álló nap jobb kézzel használjuk a számítógép egerét, önkéntelenül is enyhén jobbra dőlve. A folyamatos – bár enyhe – statikus terhelésnek köszönhetően alig pár hónap alatt felborul a test jobb és bal oldala közötti egyensúly, hisz az emberi test állandóan igazodik az őt érő terhelésekhez. Rövid időn belül lesüllyed a jobb vállunk, gerincünk ugyanebbe az irányba ferdül, ami magával hozza a következő problémát: súlyvonalunk eltolódik, testünk két oldalát eltérő mértékű terhelés éri, így a túlterhelt oldalon óhatatlanul megkezdődik az ízületi porcok idő előtti kopása. Az egyoldalúan megterhelő, túlterhelő sportok is – a fent említett módon – jelentősen hozzájárulnak az artrózis kialakulásához. Külön kiemelnénk a küzdősportok versenysport szintű terheléseit, bizonyos gyakorlatok (ütések, rúgások) rövid idő alatt emberi ésszel szinte felfoghatatlan számú ismétlését, nem ritka például egy karate edzés során, hogy ugyanazt a gyakorlatot (guggolás, fekvőtámasz, stb.) több ezerszer ismétlik a sportolók. Ugyanilyen károsak – ha nem károsabbak – a túlzásba vitt testépítő gyakorlatok, viszonylag nagy súlyokkal. (A kellő testedzéshez bőven elég a saját testsúlyunk, ráadásul az izmok és ízületek teherbírása ahhoz kalibráltatott!). A betonon való futás is együtt jár a folyamatos, nagy erejű ütődésekkel, káros rezgésekkel amik mintegy sokkolják az ízületeket és igen erősen károsítják az érintett porcot. A lábfej és a talp leggyakoribb elváltozásai, mint a bokasüllyedés, vagy a lúdtalp előbb-utóbb szintén tartáshibát eredményeznek és – ahogyan az „egeres” példánál leírtuk – a test súlyvonala elmozdul, így ugyanúgy elkezdődik a túlterhelt testrészeinkben található ízületek porcainak kopása.

Könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy jobb, ha egyáltalán nem sportolunk. Ezzel szemben ott van ismét az „egeres” példa: a testmozgás hiánya, szintén porckopás artrózis kialakulásához vezet. Testünk szöveteit az azokat behálózó erek táplálják, nem így a porcszövetet, aminek tápanyaggal történő ellátása diffúzióval történik az ízületi folyadék és a csontvégek irányából egyaránt. A folyamat egy mini szivattyúhoz hasonlítható, a kompressziós hatás illetve a nyomáskülönbség kialakulásához az ízület mozgására van szükség, így ha az hosszú távon nyugalomban van tápanyag ellátása drasztikusan visszaesik és a porcban a lebontó folyamatok felülkerekednek az építő folyamatokon. Ezen felül a mozgáshiány következtében túlsúly alakul ki, az izmok is leépülnek, ami újabb terhelést jelent az ízületeknek (izmainknak létfontosságú szerep jut ízületeink tehermentesítésében), az izmok elgyengülése megint csak rossz testtartást eredményez, még jobban károsítva az ízületeket.

A közhiedelemmel ellentétben a porcok idő előtti elkopásának egyik legfőbb kiváltó oka tehát nem a használat, hanem épp annak hiánya, így ha valakiben netán felmerülne a kérdés, hogy mi a megoldás, ha a mozgás és a mozgás hiánya egyaránt artrózist okoz….? Nos, a válasz rendkívül egyszerű. Természetesen nem maga a mozgás, hanem a túlságosan terhelő mozgásformák okoznak idő előtti porckopást. A rendszeres, életkornak, edzettségi szintnek, egészségi állapotnak megfelelő testmozgás a porckopás kialakulásának egyik legfőbb ellenszere.

A további lehetséges megoldásokról és a csodaszerek hatásosságáról következő írásunkban olvashatnak majd, annyit azért időben tisztázhatunk, hogy porcot visszaépíteni kizárólag natúr kollagénnel lehet, megfelelő dózisban alkalmazva és megfelelő mozgással karöltve. A kollagénekről is következő írásunkban értekezünk, ezzel kapcsolatban azonban előre kell bocsátanunk, a kollagén kizárólag állati (emberi) eredetű zselés, kocsonyás anyag (fehérje), azt sem a fokhagyma sem az aloe vera nem tartalmazza, nem pótolhatja. Minden továbbit következő írásunkban taglalunk!

Porckopás