Mechanikai talpfelmérés – Egyenes beszéd

mechanikai talpfelmérés

A talpfelmérő módozatok közül elsőként a mechanikai talpfelmérés kerül górcső alá.

Ortopédiai szakrendelésen általában akkor jelenik meg a panaszosok túlnyomó többsége, amikor már viszonylag nagy a baj. Előrehaladott állapotban lévő bütyök, lúdtalp, sarokfájdalom, vagy kalapácsujj (ezekből eredő derékfájdalom) esetén nincs is jóformán más megoldás, mint a műtét, ám az elmúlt 30-40 évhez képest jelentős előrelépést tapasztalhatunk a megelőzés terén a modern egyedi talpbetét rendszereknek köszönhetően. Mielőtt azonban eljutnánk a valódi prevenciót jelentő egyedi talpbetétekhez – ígéretünkhöz híven – tekintsük át a talpfelmérő eljárások evolúcióját, kezdve a mechanikai talpfelmérés módozataival.


Szinte valamennyien emlékszünk még az ortopéd szakrendeléseken gipszes kézzel vizsgáló orvosok képére, hisz akkoriban (’60-as, ’70-es évekről beszélünk) a talp lenyomatát egy kellő szilárdságú gipszágyra léptetéssel készítették a szakemberek (kérdés, mi az a „kellő szilárdság”?!). Ezen a gipszágyon kellett aztán a páciensnek hosszú percekig mozdulatlanul állnia, ami majdnem teljességgel lehetetlen, éppen ezért ennek a módszernek a pontossága finoman szólva is megkérdőjelezhető, pedig önmagában a gipszminta egy teljesen mozdulatlan modell esetén hihetetlenül pontos. A mintát a megszilárdulást követően „utáncsiszolták”, majd a gyógyászati segédeszköz gyártó üzemben a modell alapján acélból kikalapáltak egy ortopéd talpbetétet, ami néhány próbát és igazítást követően hellyel-közzel képes volt valamennyire helyes tartásra késztetni a talp csontjait, inait és izmait. Ebben az időszakban kizárólag a már kialakult elváltozásokat próbálták kezelni, prevencióról jóformán csak a lúdtalp esetében beszélhetünk, nem véletlenül híresültek el a különböző ortopéd betétek „lúdtalpbetét” néven, függetlenül azok valódi szerepétől.

Később (’80-as évek) a mechanikai talpfelmérés e módját ötvözték az „indigós talpfelméréssel”, ami nagyjából annyit tett, hogy egy gigantikus méretű bélyegzőpárnára lépett a páciens, ezt követően pedig négyzetrácsos pauszpapírra, elsősorban az ortopéd betétet később nagyjából megfelelő alakra kalapáló szakmunkás dolgát megkönnyítendő, ugyanis ez a módszer remekül megmutatta, hol érintkezik a talajjal a vizsgált személy talpa. (Ezen kívül semmi egyéb jelentősége nem volt az indigós tesztnek, mint ahogy majd láthatjuk például a későbbi podoszkópos eljárásnál ugyanezt!). Utána ugyanúgy gipszágyon állt modellt a delikvens. A két „mérési” eredmény, illetve lenyomat összegzéseként előbb a megszilárdult gipszmintát „utómunkálták próbakészre”, majd ezt a korrigált negatív profilt próbálták a beteg talpához, így azért már sokkal megfelelőbb gyógybetétek váltak gyárthatóvá. Természetesen ezeknél az eljárásoknál rengeteg múlott a kivitelező szakértelmén, kézügyességén, tapasztalatán, ám mindvégig jelen volt a törvényszerű hibázás legfőbb felelőse: az emberi tényező. No és a napokig tintás talp sem volt valami szívmelengető.

mechanikai talpfelmérés

Sokkal pontosabb talplenyomat vételére lett képes az orvostudomány a diagnosztika evolúciója során a roppanóhab (’90-es évek) feltalálása és bevezetése révén, ami a talp boltozatainak deformációját talán a mai napig a legpontosabban, legélethűbben képes visszaadni a mechanikai talpfelmérő módszerek közül, ráadásul egyszer használatos technológia lévén elég higiénikus, semmilyen nyomot nem hagy a felmért területen. DE! Egy fontos DE! Az eljárás során iszonyatosan sok múlik azon, hogy a páciens hogyan lép a roppanóhabba, mennyire mozgatja a felmérés során a lábfejét, lábujjait, hogyan tartja felsőtestét, karjait stb. Nagyon nagy előnye a minimális helyigény.

Pár év elteltével jelentek meg a zselépárnás talpfelmérő gépek, amelyek tulajdonképpen némi visszalépésnek tekinthetőek a „kőkorszaki” módszerekhez képest, pontosságban mindenképpen. A mintavétel során a páciens egy feltölthető zselépárnára helyezi a lábát, ami felveszi a talp formáját feltöltés után, ezt követően egy hőre lágyuló műanyag talpbetétsablont felmelegítenek, a zseléforma negatívjához simítják és a modell újra ráhelyezi a testsúlyát az egészre. E módozattal készülő talpbetétek legnagyobb hátránya, hogy ugyan a mérés visszaadja 3 dimenzióban a talp lenyomatát, de már csak a deformálódott talpcsontok helyzetét képes fixálni, prevencióra vagy korrigálásra teljességgel alkalmatlan. Eggyel fejlettebb módja e mintavételi formának, amikor az így elkészített „talpbetétet” pusztán mintának tekintik és ortopéd végzettségű szakmunkás ez alapján kézzel legyárt egy korrigáló talpbetétet. A többi mechanikai mintavételi módszerrel együtt ez az eljárás sem képes a talpnyomásról vagy éppen a bokák vagy a teljes test valamely irányba dőléséről korrekt információt adni. Valamennyi módszernél rettentően fontos a mérést végző, illetve a talpbetétet gyártó személy gyakorlata, szakképzettsége, kézügyessége, hozzáértése, tulajdonképpen azon és nem a mechanikai módszeren múlik az elkészülő betét megfelelő volta.

mechanikai talpfelmérés
Cikksorozatunk következő részében a kétdimenziós (podoszkópos) talpfotózást és a háromdimenziós, számítógépes talpfelmérést részletezzük és hasonlítjuk össze.
Mechanikai talpfelmérés

A talpfelmérés módozatai – Egyenes beszéd

Talpfelmérés

A legújabb ortopédiai kutatások, fejlesztések eredményeként jelentősen megnőtt a számítógépes talpfelmérést, talpnyomás mérést követően készített egyedi talpbetétek ismertsége, elismertsége, létjogosultsága, amiről korábban mi magunk is értekeztünk már. A felmérési módszerek, kivitelezési, gyártási eljárások kavalkádjában lassan már azt sem tudjuk melyiket válasszuk, melyik a legjobb, legkorszerűbb, melyik adja az optimális megoldást, minőséget a megfelelő ár mellett. Ebben szeretne segítséget nyújtani a Batz Manufaktúra a szokásos egyenes beszéd és józan ész szellemében. Cikksorozatunk első részében nagy vonalakban végignézzük a talpfelmérő és egyedi talpbetét gyártó módszereket, röviden véleményezve azokat, majd a sorozat további részeiben egyenként és részletesen kibontjuk valamennyi eljárást, bemutatva azok előnyeit, hátrányait.

A nyolcvanas évek végéig méltatlanul elhanyagolta, úgymond másodlagos problémaként kezelte a közvélemény a láb, a lábfej és a talp elváltozásait, holott a népesség igen számottevő hányadát érintette, érinti e problémakör, elég ha a derékfájdalomra, a lúdtalpra, bokasüllyedésre, a kalapácsujjra, a sarokfájdalomra vagy a bütyökre gondolunk. Szinte nincs is olyan, hogy bármelyikőnk rokonságában, ismeretségi körében elő ne fordulna valamelyik fent említett probléma, megkeserítve az azt elszenvedő mindennapjait. A már már túlcivilizált életmód térnyerésével ezen problémák hatványozottan jelentkeztek (ülőmunka, mozgáshiány vagy épp az állómunkából eredő hosszas, statikus terhelés), aminek ésszerű és értelemszerű hozadékaként nemcsak a hagyományos diagnosztikai módszerek változtak, hanem a tudomány segítségül hívta a XX. század legnagyobb találmányát: a számítógépet.

A tudomány jelenlegi állása szerint a talpfelmérő módszerek alapvetően háromfelé tagolhatóak:

1., mechanikai mintavétel

2., kétdimenziós, digitális talpfotózás (podoszkóp)

3., háromdimenziós, számítógépes talpfelmérés

Mechanikai mintavételnek nevezünk minden olyan módszert, ahol a digitális technikák teljes nélkülözésével készül egy lenyomat, amely elvileg tökéletesen visszaadja talpunk formáját. Ilyen például a gipszmintavétel, az indigós, a roppanóhabos vagy a zselépárnás talpfelmérés. Valamennyi eljárás közös jellemzője, hogy a mintavétel elkészítéséhez a mérés készítőjének többéves tapasztalatára, gyakorlatára van szükség és így sem tökéletes az eredmény, hisz valamennyi eljárásnál elengedhetetlen a modell mozdulatlansága, ami a gyakorlatban nem, vagy csak nagyon nehezen kivitelezhető. Ahogy fentebb is írtuk, e módszerekkel képesek felmérni talpunk formáját, de ezen felül semmi többet. A később elterjedt ún. podoszkópos vizsgálatnál annyiban jobb a mechanikai mintavétel, hogy a talpunkról valós képet nyújt három dimenzióban, de a talpnyomásról és a bokák dőléséről nem sok információt ad, így a talpbetét gyártójának igen-igen komoly ortopédiai előképzettségre van szüksége, hogy nagyjából megfelelő gyógyászati segédeszközt legyen képes gyártani.

A mechanikai mintavételnél – elvileg – fejlettebb eljárás a podoszkópos talpfelmérés, ami gyakorlatilag egy kétdimenziós digitális fotó, amit egy üveglapon keresztül készítenek, a delikvens lábáról. Erről a felvételről azután a gyártó képes megállapítani, hol érintkezik a mért talp a talajjal. Ez az eljárás gyakorlatilag az indigós talpfelmérés korszerűbb formája, nem ad sokkal több információt, viszont nem lesz tintás a páciens talpa. Ahogyan a mechanikai mintavétel, úgy a podoszkópos eljárás sem ad pontos adatot a talpnyomásról, a testsúly eloszlásáról vagy a bokák dőléséről.

talpfelmérés

Podoszkópos talpfotózás

A háromdimenziós, számítógépes talpfelmérés a XXI. századi módszerek közül eddig a legpontosabb full digitális eljárás, melynek során a páciens, egy több millió, érzékeny szenzorral ellátott platformon áll, normál testhelyzetben. Mérés közben a platform elkészíti a talp pontos, háromdimenziós domborzati térképét, amivel párhuzamosan a bokákról egy lézervezérelt nagyfelbontású kamera digitális fotót készít. A platform által készített térképet és a bokákról készült felvételt egy többszázezer klinikai vizsgálat eredményeit felhasználó, háromdimenziós talpbetéttervező program értelmezi és összesíti, majd megalkotja a tervező szakember segítségével az egyedi talpbetét tervét. A terv digitális formátumban egy precíziós marógépre kerül, amely századmilliméteres pontossággal kimarja a talpbetéttervező program által megálmodott betétet. A jelenleg elérhető talpfelmérő módszerek közül a legpontosabb eredményt adó eljárás, amely a talpnyomás mellett a test előre- vagy hátradőléséről és a bokák kifelé vagy befelé dőléséről is kimerítő adatot képes közvetíteni a talpbetéttervező szoftvernek és a szakértőnek. A hibázás lehetősége gyakorlatilag nulla a gyártás során is a teljesen digitális, precíziós marógépnek köszönhetően.

A talpfelmérő módszerek, eljárások részletes leírása tehát, rövidesen itt a Batz oldalán!

talpfelmérés

Számítógépes talpfelmérés

Magyar Attila – Sztárok a Batznál

Magyar Attila színész, író, rendező, szinkronszínész, művészeti vezető. 1965-ben, Debrecenben látta meg a napvilágot, a cívis városban végezte általános iskolai, majd gimnáziumi tanulmányait is. Hetedikes korában jelentkezett egy amatőr színjátszó körbe, ahol húsz éves koráig játszott. A gyerekszínpadból diákszínpad, majd felnőtt színpad lett és az ország számos területén léptek fel. 1991-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzett színművészeként előbb a Vígszínházhoz, majd a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. Kettő év után szabadúszó lett, színészként és rendezőként az ország számos társulata és közönsége élvezhette játékát, rendezéseit a teljesség igény nélkül a Budaörsi Játékszínben, az Új Színházban és a Centrál Színházban. Emlékezetes alakítása a „Panelninja”, melynek szövegkönyvét és sztoriját kimondottan az ő kérésére írta P. Szabó István és amelyben öt teljesen eltérő karaktert – férfit és nőit egyaránt – alakított. 2008-tól 2013-ig a Budaörsi Játékszín művészeti igazgatójaként, vezetőjeként, később a televízió képernyőjén humoristaként, parodistaként, reklámarcként tűnt fel rengeteg műsorban, kiemelnénk a Showder Klubban, a Roast-ban és a Csíííz-ben nyújtott remek és emlékezetes alakításait. Elismeréseit, díjait, szerepeit és rendezéseit képtelenség felsorolni, viszont ha mindehhez hozzátesszük a „Nyuszómuszó!” szót, mindenki pontosan képben van kép nélkül is.

Nézzük milyen eredményt hozott az Attila egyedi talpbetétjének elkészültéhez elengedhetetlen számítógépes talpnyomásmérés! A hosszboltozatok íve szép, egészséges (lúdtalpnak nyoma sincs), megtámasztásukra csak prevenciós célból van szükség. Sajnos ugyanez nem mondható el a harántboltozatokról, mindkét lábon lesüllyedt, a jobb lábon különösen az 1. és 2. lábközépcsont alatt, amely előfutára lehet a későbbi bütyök kialakulásának. A harántboltozatok alátámasztása mellet mindkét lábon pronációt (befelé döntést) alkalmaztunk a sarkak alatt, mert Attila mindkét bokája erőteljesen kifelé tart, illetve itt jön képbe a befelé döntés kompenzációjaként a hosszboltozatok megelőző jellegű alátámasztása. Ezekkel az apró korrekciókkal megakadályozhatóak a későbbiekben állandóvá váló előláb-, sarok- és bokafájdalmak, valamint a tartáshibából fakadó derékfájdalom. Attila – amúgy páratlan ízléssel – egy hófehér Batz Sky (Ön is megrendelheti a Batz Hivatalos Gyári Webáruházban, melynek használatáról itt olvashat) utcai sportcipőt választott egyedi talpbetétjéhez, kívánjuk, hogy mindkettőt használja egészséggel!

Sági Szilárd – Sztárok a Batznál

#ságiszilárd

Amennyiben azt mondjuk asztalos, szobafestő-mázoló, amatőr szakács, étterem tulajdonos, képesítés nélküli napközis nevelő, gyakorló apuka és gasztrokibic egy személyben, netán hozzátesszük még, hogy a Hal a tortán sztárja, mindenki pontosan tudja, aktuális hősünk nem más mint Sági Szilárd. A TV2 főzőműsoraiból jól ismert arc egy másik csatornán gerillaszakácsként kezdte tévés pályafutását, és bár az ország elsősorban a Hal a tortán-ból ismerhette meg, saját bevallása szerint inkább vérbeli vendéglátós, de legfőképpen boldog apuka. A tündéri ikerpár természetesen nem maradhatott otthon, amikor a papa egyedi talpbetétje készült pomázi telephelyünkön. A hihetetlenül közvetlen és jó humorral megáldott, sármos úrról mi magunk sem gondoltuk volna, mennyire rajong gyermekeiért, a most másfél éves Szabolcsért és Szilárdért. Egy korábbi interjú során azért már elég bőven megvillant az apai szeretet: „Nekem csak az jelent állandó problémát, hogy eldöntsem melyik fiamhoz menjek oda először, nehogy a másik baba zokon vegye. Ezért megpróbálom észben tartani és felváltva felvenni a fiúkat.” A két csöppség mellett azért akadt pár perc, míg felmértük Szilárd talpát, nézzük hát, milyen eredményre vezetett a számítógépes talpvizsgálat.

#ságiszilárd

Mindkét lábon – ugyanúgy ahogy az általunk megfigyelt esetek túlnyomó többségében – túl erős terhelés jut a sarkakra, ettől a test hátrafelé billen, ami okozhat hát és derékfájdalmakat vagy akár sarokfájdalmat. Ezért az egyedi talpbetét sarokrészének megemelésével, picit előre billentettük az egész testet, megelőzvén a sarokfájdalom kialakulását. Szilárd bal lába egy durva motoros baleset során nagyon megsérült, nyílt lábszártörése után kisebb orvosi csoda, hogy egyáltalán újra 100%-osan tudja használni. A műtött bal lábon enyhe harántsüllyedés mutatkozik csak, ezt a megfelelő ívű harántboltozat alátámasztással korrigáltuk. A jobb láb viszont erőteljesen kifelé billen – elképzelhető, hogy a baleset utáni lábadozás időszakában Szilárd túlterhelte egészséges lábát – ezt pronálással (befelé billentéssel) korrigáltuk a sarok alatt. A hosszboltozatok íve egészséges mindkét lábon, de azok süllyedését megelőzendő, a prevenció részeként ezeket is alátámasztottuk.

Szilárd – igen remek ízléssel – egy Batz Sky utcai sportcipőt választott egyedi talpbetétjéhez hófehér színben, a Batz Manufaktúra csapata nevében kívánjuk használja egészséggel!

The Facebook pixel: